Szerb Antal 80 - A Pendragon legendáról
Szerb Antal (1901-1945) kétségkívül a 20. század egyik legnagyobb szellemtörténeti alakja. Sokrétű műveltsége, tájékozottsága nemcsak tudományos, hanem szépirodalmi műveiben is megmutatkozik. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. Minden művét egyéni hangvétel, gondolkodásra való hajlam jellemzi. Tudományos művei, noha nehezen foglalták el helyüket a kánonban, ma már nemcsak az egyetemeken kötelezőek, hanem középiskolások számára is erősen ajánlottak. Szépirodalmi műveit is tudományos igény jellemzi, különösen igaz ez A Pendragon legenda című regényére. Halálának 60. évfordulójára ezt a művét vesézzük ki.
Az író most elemzett műve a magyar irodalom egyik legtalányosabb regénye, nemcsak a befejezése miatt, hanem azért is, mert többfajta olvasatot tesz lehetővé. Olvashatjuk detektívregényként, kísértethistóriaként, kalandregényként, intellektuális-ironikus ezoterikus regényként, önparódiaként, illetve ezek egyvelegeként.
Válogatás a mű megjelent kiadásaiból. Forrás: moly.hu
Szerb Antal korában egyfajta divat volt az ezotériával foglalkozni, a szerző maga is olvasott ilyen tárgyú műveket, akár a kortárs irodalomból is. A régebbi korok ilyen tárgyú műveire és azok megítélésére - hatalmas olvasottsága révén -mindenképp rálátása volt. A Pendragon legenda különlegessége, hogy az ironikus hangvétel ellenére mindvégig ott lebeg az olvasó szeme előtt a „mi van, ha mindez igaz, vagy legalábbis léteznek hasonló dolgok?” kérdés, amit a különös befejezés méginkább nyitva hagy. Szerb Antal ironikus hangvétele és nyilatkozatai azt erősítik, hogy ő maga elhatárolódott az ezotériától, viszont jól ismerte az ide vonatkozó szellemtörténeti hagyományt. Maga a cím is többfajta értelmezést tesz lehetővé, hiszen a legenda lehet egy kitalált elbeszélés, amit az emlékezet megőriz, ugyanakkor ez az elbeszélés a regény világán belüli család hagyományára is vonatkozhat.
A hagyomány őrzésének színtere a regényben három zárt tér: a könyvtár, egy sírbolt és egy titkos laboratórium. Érdekes módon több könyvtár is szerepel a regényben, és a könyvtár megjelenése mindig fordulópontot jelent a regényben. Maga a főszereplő, aki elvileg a szó irodalmi értelmében mindentudó, egyes szám első szám egyes személyű elbeszélő, antik szövegekkel foglalkozó, hatalmas tudású klasszika-filológus, aki különböző könyvtárakban tölti napjait. A történésekbe saját akaratán kívül keveredik, és a mű vége felé maga sem tudja, hogy amit a borzasztó rituálé előtt és alatt átélt, az valóság volt-e.
A fikciónak több megnyilvánulása is van a regényben. Ami a mű különlegességét adja, hogy mindvégig izgalomban tartja az olvasót, hiszen az elbeszélés menete olyan, hogy nem feltétlenül kérdőjelezzük meg az elbeszélés igazságtartalmát. Maga a főszereplő is fiktív alak, de miért ne létezhetne is a valóságban is egy dr. Bátky János nevű tudós, akit egy ténylegesen létező angol lord meghív magához tanulmányozni a könyvtárában lévő könyveket? Tudunk elveszett könyvekről, szövegekről, akár azt is feltételezhetjük, hogy ezek a művek hosszú lappangás után tényleg megkerülnek. (Gondoljunk csak bele, hogy napjainkban is többször szólnak híradások olyan művek megkerüléséről, amelyek vagy lappangtak, vagy nem is tudtunk a létezésükről, és egyszer csak felbukkannak.) A különböző könyvtárak részben fiktív, részben ténylegesen létező helyek. Közös bennük, hogy zárt terek, és ritkaságokat is tartalmaznak. A könyvtárak közül teljesen zárt tér Earl fiktív könyvtára, ahova a családtagokon kívül csakis ő maga és Bátky János léphet be, de végül ez a könyvtár is valamilyen szinten nyitottá válik, amikor a British Múzeum könyvtárával cserél az Earl könyvet. (Itt is eljátszhatunk a gondolattal, hogy a különböző, átlagemberek elől elzárt könyvtárak milyen anyagot tartalmazhatnak?) A könyvcserének az oka az Earl zárkózottsága, a családi történések elrejtése. Hogy ez abból fakad-e, hogy maga az Earl angol főnemesként nem akarja, hogy bárki belelásson a családja dolgaiba, vagy mint rózsakeresztes leszármazott nem akarja a tudást avatatlanok kezébe adni, kérdés. A mű végén az Earl nyitottá, a nagyvilág számára láthatóvá teszi kutatási eredményeit, de a miértre itt sem kapunk választ. A legkézenfekvőbb első gondolat a morális megfontolás, vagyishogy az örök életet nem lehet erkölcstelen, erősen vitatható módszerek és ártatlanok feláldozása árán elérni. (A hívő metafizikus irányzathoz tartozó ezoterikus regények hangsúlyozzák, hogy immorális eszközökhöz szigorúan tilos nyúlni.)
Earl of Gwynedd szerepében Darvas Iván. Részlet a Pendragon legenda filmváltozatából (1974).
Forrás: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-pendragon-legenda-a-pendragon-legenda/movie-2763
A műben szereplő másik zárt tér egy rejtélyes sírbolt. Szintén fiktív sírbolt, amelynek léte még a regény világán belül is kérdéseket tesz fel. A sír után kutatók megdöbbenek, amikor rájönnek, hogy a sírbolt kinek a maradványait kéne, hogy tartalmazza. Asaph Pendragon teste és a gyűrűi ugyanis nincsenek a rózsakeresztes szimbólumrendszer alapján megépített sírban, de, mint kiderül, ő maga a Rózsakereszt, aki a műben kísértetként többször megjelenik, hogy leszármazottait megóvja a közelgő veszedelemtől. A regény végén a sírjában látjuk, öngyilkosként. Itt felmerül a kérdés, hogy a sír, ugyanúgy, mint a regény cselekményében, 120 év múlva felnyílik-e, illetve miért lett öngyilkos Asaph Pendragon? Lehet a kétségbeesés is az oka, de az is, hogy véget vessen a szörnyűségeknek.
Asaph és az Earl is felismerheti azt, ami minden tudományos vizsgálódás legfőbb morális parancsa, hogy az ember nem lehet isten. Lehetséges egy olyan olvasat, hogy Asaph és kései leszármazottja nem buknak el erkölcsileg, hiszen az egyiknek nem kell a sötétség hatalmainak segítségével megszerzett Opus Magnum, a másik pedig elfordul a tiltott tudástól. A család jelmondata: „Hiszek a testnek feltámadásában.” Ez a Niceai hitvallásból vett idézet a regény szereplőire többféleképp vonatkoztatható. A sírfelirat lehetne a boldog reménység jelképe, ugyanakkor a család romlásának az elindítója, mivel az örök életet keresik. Ez önmagában is probléma, hiszen teljesen félreértelmezve a tantételt az örök életű, tökéletes testet akarják előállítani, mégpedig azért, mert élvezni akarják a földi életet, amely véges. A jelenlegi Earl kísérleti szándékai valószínűleg nem tiszták, és az is biztos, hogy az állatoknak szenvedést okoz.
Az Earl a laboratóriumában kísérletezik. A laboratórium zárt tér, oda csak az Earl léphetett eddig be, de dr. Bátky János megláthatja a „teremtményeit.” A kísérletekről több mindenki tud, és aki tud vagy legalábbis sejtése van róla, az mind visszaborzad. A cselekmény tetőpontján felidéződik a történelmi Kékszakállú herceg története. Az ő módszeréhez hasonló förtelemmel próbálja meg Asaph Pendragon elérni az örök életet, de ez természetszerűleg nem sikerülhet. Hogy ez, vagy a lelkiismerete hajszolja-e öngyilkosságba, és hogy a továbbiakban visszatér-e akár ő, vagy a jelenlegi Earl, nyitva hagyja a regény.
A jelenlegi Earl beismeri, hogy nincs akkora tudása, mint a hajdani rózsakereszteseknek volt, továbbá megrendítette az, ami a regény szereplői előtt lejátszódott, és ez az erkölcsi megrendülés arra készteti, hogy abbahagyja vele a kísérleteit. Ezzel az Earl története véget ér:
" -Ó, Milord... hát abbahagyja a tanulmányait?
-Mit tanulmányozzak tovább? Az én kísérleteim úgyis oly nevetségesek ahhoz képest, amit a rózsakeresztesek tudtak, ahhoz képest, ami a szemünk előtt történt. Én...hiszek a testnek feltámadásában. És hogy mások hiszik -e, nem érdekel. Bátky János...az én történetem véget ért. Ami hátra van, egy nagyon öreg ember hónapjai és évei, akit már nem a feltámadás vigasztal, hanem az örök halál. "
Ez a szövegrészlet rávilágít az Earl megtörtségére. Amikor arról beszél, hogy nem a feltámadás vigasztalja, csak remélni tudjuk, hogy azt a fajta feltámadást érti alatta, amit az ősei szerettek volna elérni. Az örök halál gondolata itt az örök békét jelenti, mert valószínűleg az Earl sem akar a földi létének befejezte után a pokolba kerülni, Istentől örökre eltávolodni.
A regény vége a halálból az életbe visz tovább, hiszen Cynthia Pendragon, aki a szálakat akaratán és tudtán kívül mozgatta, és Bátky János plátói szerelme volt, levélben eljegyzéséről értesíti a tudóst. Cynthia is tudós a maga módján, néprajzkutató, és arisztokrata származása ellenére együttérez az elesettekkel. Nem zárkózik el, mint nagybátyja, épp ezért van lehetőség a család életben maradására.
Dr. Bátky János (Latinovits Zoltán) és Cynthia Pendragon (Halász Judit). Részlet a Pendragon legenda filmváltozatából (1974).
Forrás:https://port.hu/adatlap/film/tv/a-pendragon-legenda-a-pendragon-legenda/movie-2763
A Pendragon legenda családtörténetként is olvasható, de a vége nyitott. Igazából nem végződik happy enddel annak ellenére, hogy a bűnügyi szálat is sikerül felgöngyölíteni, az örökséget a jó oldalon állók kapják meg, és a kísértethistória is -legalábbis látszólag - lezárul. A regény különösségét többek között ez a lezáratlanság is adja. A mindenkori olvasó képzeletére van bízva, hogy hogy is folytatódik a történet.
Az író többször, több módon reagál nemcsak a saját, különleges olvasmányélményeire, hanem a kor népszerű regényeire is. Sherlock Holmes történetei ekkora már ismertek voltak, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a regény megírásának idején már Agatha Christie is kezdett népszerűvé válni.
Érdekes módon Szerb Antal nem tartotta a legsikerültebb regényének A Pendragon legendát, mégis, tudományos munkái mellett ez a legismertebb műve. A ponyvaregények hangulatát és stílusát egyáltalán nem idézi, hiszen az irodalmi zsánereket, toposzokat úgy emeli be az író a regénybe, hogy nem kelt olcsó hatást. A magyar -és a világirodalom remekműveiben is megtaláljuk ezeket az elemeket. A mű különlegessége a helyszín is, Wales, Anglia máig legtitokzatosabb, mondákkal és mesékkel övezett része, amikből napjainkig merítenek a szépírók és a tudósok.
A szerző sok mindent a mindenkori olvasó képzeletére, gondolatvilágára bíz, különösen azt a gondolatot, hogy a mesék, mondák és legendák titokzatos homálya nem utal-e mégis, valaha megtörtént történeti és szellemtörténeti eseményre, aminek önmagán túlmutató jelentése és erkölcsi tanulsága van, A mű talán legfőbb erkölcsi tanulsága, hogy a mindenkori tudós, legyen az műkedvelő vagy képzett, nem léphet Isten helyébe, és a tudománynak, a racionalitásnak vannak olyan határai, ahol mindenképp meg kell állnunk, márcsak azért is, mert a mindennapin túlmutató dolgok feltárása nem biztos, hogy a mi feladatunk.
Benei Fédra
Források:
Szerb Antal: A Pendragon legenda. Magvető, Budapest, 2014.
Akitől ellopták az időt - Szerb Antal emlékezete. Szerk.: Wágner Tibor. Kráter Műhely Egyesület. Budapest, 1996.
Havasréti József: Szerb Antal. Magvető, én.n.
Hegedűs Géza: Szerb Antal. Link: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/IrodalmiArckapcsarnok-hegedus-geza-irodalmi-arckepcsarnok-1/a-magyar-irodalom-arckepcsarnoka-1239/szerb-antal-19011945-87F/
Szőnyi György: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://www.iti.mta.hu/Szorenyi60/Szonyi_Gyorgy.pdf